Hát gyerekek, ez beszarás volt. Komolyan.

Kaptunk egy meghívást a Balaton MusicWave fesztiválra, aminek nagyon örültünk, ráadásul egész jó időpontra. Felkészültünk a bulira, lepróbáltunk egy tök új programot, vártuk az izgalmas folytatást, dunántúl miazmás, meghát az örök fesztivál imádat.

Elindulunk Zánkára, megyünk, kb. Mályinál hív egy szám, sajna pont párhuzamosban vagyok, hívom vissza: semmi. Próbálom még párszor, semmi.

Füzesabony után egy csávó felveszi, kérdi ki vagyok. Mondom: szvobi a PieOn Ear-ből. Jajaja, mondja, a Balaton Music Wave miatt hívott – mondom, nem para, úton vagyunk már, ott leszünk délután három - négy között. Mondja, hogy nem ez a para. Beszart a buli, esik az eső. Mondom nebassz. Eső miatt vége a bulinak?! Eddig minden Szigeten esett ’95 óta, mióta járok, Hegyaljánál nagyobb dágványt még Isten nem látott a Földön - eső miatt vége?! Hát igen – mondja – nem sok az ember, és aki van, az is megy haza, mert szar az idő. Hát, hogy így ne menjünk. Nem lesz buli.

Letesszük a telefont, mondom a buszban a többieknek, hogy nem finom, nem lesz koncert, mert kifordultak a fesztiválosok, meg hogy szerintem itt valaki hülye, mert egy fesztivált pont úgy lehet jól tönkretenni, hogy lemondogatom a zenekarokat. Ülünk tanácstalanul a buszban, megyünk pest felé, mire Latyi meg Krisz mondják, hogy de ha nem is lesz buli má, akkor még Pestig menjünk fel, mert Krisz megy a csajához Szombathelyre, Latyiék meg nyaralni Siófokra.

Akkor menjünk Pestig. Felérünk, Hősök terén Latyiék kiszállnak,

valami haverekkel elmennek Siófokra, mi meg irány a KFC – szétevés, utána Krisz Keleti és megy Szombathelyre. Még a Hősök-terén hív egy csajszi a fesztiválról (az akivel a szerződéseket, meg az ilyen adminisztrációt intéztük), hogy igen, sajnos elmarad minden, nyugodtan menjünk haza, ez a hivatalos.

Elérünk a gödöllői Lukoil kútig, mondom a többieknek, hogy álljunk csak meg szépen orosz túrórudit venni, mert az odabasz.

Meg is állunk, toljuk a túrórudit, (fél hat van este), mikor csörög a telefon és hív Bódy Zotya (ex-Megawatt és Headbangers Ball főszerk., ez esetben a Balaton MusicWave programigazgatója), hogy na, mi a pina, merre vagyunk. Mondom Gödöllőn, esszük a túrórudit.

Mondja, hogy az van, hogy a fesztivál tulaja kirúgta a fesztivál izgatóját (vagyis én valami ilyesmit hámoztam ki) és most neki, mint programigazgatónak, az a feladata, hogy visszalapátolja a szart a lóba és mentse, ami menthető. Azaz, ombre, vissza tudnátok jönni, Zánkára játszani? Hang bennakad, mondom, most? Héttől játszanánk, hogy érnénk vissza? Mondja, hogy hát akkor ne héttől játsszunk, csak játsszunk, mert ez a volt igazgató csávó, bepánikolt reggel, lemondogatta a zenekarokat és van a fesztiválon egy maréknyi (1000 fő kb) nagyon lelkes közönség, aki meg kíváncsi a bulikra és azokat nem lehet cserbenhagyni.

Hát ebben egyetértettünk.

Mondta, visszahív és megmondja, mikor kell játszani. Többieket kérdezem, mi legyen, mire mondják, hogy oké, játszhatunk, csakhogy Krisz most pl. egy IC hátán, Győr érintésével úton van Szombathelyre. Hijj. Krisznek telefon, hogy tudsz lejutni. Válasz: sehogy. Fasza. Körtelefon, ki tud a Balatonról elmenni Krisztiánért, hogy este legyen buli? Nándi bácsival felváltva telefonálgatunk, hogy mi legyen. Hát, talán Latyiék, de az nem lesz valami gyors. Mentő ötlet: mondom, öcsém éppen megy Balatonfüredre szürcsölni a havereivel, meg a jenki biccsel, felhívom merre jár, noha már neki is jeleztük, hogy nem játszunk este. Mondja, hogy Veszprémnél, de elmegy Kriszért szívesen Szombathelyre, csak még le kell mennie Balatonfüredre mindenképp. Mondom, meg tud lenni az út ennyi idő alatt? Hát ő azt most így nem tudja, de mindent megtesz.

Akko jó, elindulunk vissza Zánkára a zenekarból P., Nándi, meg én. Magyarul félház.

Átszopódunk Budapesten, nemzetünk fővárosán, megyünk az M7-en lefelé, esik az eső, hideg, atomszar idő, de már nyugat felé látszik, hogy derül ki az ég. Öcsém hét körül jelez, hogy akkor ő Füredről elindul Szombathelyre Krisztánért. Mondom ez karcsú lesz, 21:20-tól 22:20 van játszás, előtte soundcheck, be is kell még jutni erre a helyszínre, nyomjad neki. Mondja, hogy ne basztassam, érti ő a feladatot, csak nem ismeri az utat és elég nagy a forgalom.

Mindezenközben Latyiék siófokon kimásznak a jakuzziból, Robiék lemondják a vacsorát és szadik össze magukat azt esti játszáshoz.

Mi a busszal közben leérünk a Zánkára (közben megcsodáltuk a Baltont Észak felől

 

– akarok ott házat), láttunk egy hatalmas vaddisznó kocát, hat kis malackájával, amitől konkrétan megéheztem.

Odaérünk passsátorhoz, ül ott egy csóka, mondja, hogy kik vagyunk, mondom, hogy a méltán népszerű PieOnEar zenekar, erre mondja, hogy mi 19:00-tól voltunk. Mondom, az nem lehet, mert 19:00-kor a Lágymányosi hídon voltunk, miután lemondtátok, majd újrafoglaltátok a zenekart. Na jóvan, jóvan, ad passzokat. Ideadja, elmagyarázza, hogy kell bemenni. Olyan jól elmagyarázta, hogy simán eltévedtünk. Harmadik nekifutásra odaértünk a színpadhoz, és jön a meglepődés.

Korrekt színpad, nagyon jó hang, korrekt fény és bivalyfasza backline. Kiderült: Balog Tamás barátunkék fejtik ott meg a képletet, mondom most már nem lesz baj.

Nem is lett, színpadra fel (21:00 van) gyors line-check, mire látom, hogy Sztrik Ferenc barátunk fog keverni. Jejejeje. legnagyobb, ez is fasza, már csak jöjjenek emberek. És mit tesz isten, a soundcheck alatt jönnek is oda szépen. Már csak egy gond van, hol a vérben van Krisz? P.-vel éppen megbeszéljük, hogy hogyan osztjuk fel Krisz énekrészeit, mire látom, hogy Krisz cigarettázva siet a színpad felé, ahol már élesben szól a Minden Hajnal eleje.

És elkezdtüka bulit 21:20-kor, mint a legpontosabbak, a kiírás szerinti The Idoru helyén, mert ők lemondták a koncertet. Magyarul Balázs megcsinálta a lehetetlent, legnagyobb respekt. Nem is akarom tudni, mennyivel jött….

A koncerten piszkosjó közönség, nagy lelkesedés, éneklés, villázás, iszonyú jó hangulat.

Tartottuk az időt, mert utánunk az osztrák the Sorrow játszott és ők nagyon pontosak akrtak lenni, ami nagyon helyes. A színpad veszettül jól szólt, kívül, belül, hála a technkusoknak és a technikának (Kösz Feri, kösz Bucó, kösz Raszta hajú monitorkeverős, neki nem tudjuk a nevét, de zsírprofi volt, aki látja adja át neki).

 Alapvetően ezzel a fesztivállal minden tökre rendben volt, csak kevesen voltak, aminek egyik oka lehetett az időjárás, de valami más is biztosan.

Viszont egy dolog kétségtelen tény, ha nincsen atomjó lebonyolító személyzet (PA, backline, stagehandek, stb) és nincsen Bódy Zotya, akinek van respektje a zenekarok előtt (remélem sokat nem csorbult e miatt a bénázásos pánikolás miatt, amiben nem ő volt a ludas), akkor ez a fesztivál az első nap után bedől, mint szél.

Nekik köszönhetjük, hogy ami volt, az jó volt, annak a párszáz fős közönségnek a két színpadnál, mert ők kitartottak mellettünk – és ez nagyon jól esett. Köszönjük nektek!

Sajnos tudom azonban, hogy most mi következik. A Balaton MusicWave sárbatiprása, szétfikázása, pedig szerintem az a stáb, aki a végsőkig kitartott a szórakozni vágyók oldalán, azok megérdemlik a tiszteletet. Hogy ki baszta el? Ez majd kiderül, egymás között, zárt ajtók mögött, de remélem jövőre is lesz fesztivál, azokkal az emberekkel, akik most megmentették a bulit Nektek, akik ott voltatok a koncerteken a sár ellenére is.

Ja és igen, a gázsit is megkaptuk.

Köszi mindenkinek, aki segített, hogy minden nehézség ellenére létrejöhetett ez a nem mindennapi tegnap este. (Az egész Latyi-family (Balu, Máté), öcsém Balázs, a közép-dunántul Alonsoja, és a supporting role: Vanda, Zsuzsa, Jenki Biccs, Edina, Timi, Máté csaja, és aki még bejátszott, de nem jut az eszembe)

A PieOnEar nevében

szvobi a turnébuszból

(reggel 7.03 Füzesabony, dátum: két fél kevert - balázs kedvéért )