Ó igen.
Ez is megtörtént, játszottunk Szegeden. Végre.
Sok órás buszúttal kezdődött persze a buli, ugyanis Miskolc és Szeged nem annyira van közel, ráadásul mi a végeláthatatlan alföldi úthálózatot válsztottuk az M3-M0-M5 helyett.
Hosszú volt.
Krisz mindezenközben komoly infomatikai bravúrt hajott végre, jelesül végigpókerezte (3-4 asztalon szimultán) és msn-ezte a csajával az utat. Közben néha egy kutya is bejátszott.
Aztán Szolnokon a Plázában bevásároltunk Tramini és Chardonnay borokból, valamint kajából és folytattuk az utat Szegedre, de még megálltunk Hódmezővásárhelyen, hogy a Raze-ből ismert Bandit és b. nejét felvegyük; őket is vittük ugyanis magunkal. A barátság ugyanis nem lófasz. :)
A megérkezés nem kicsit volt sokkoló, viszont annákl inkább töltött el megnyugvással később. Megálltunk a klub előtt, aminek az ajtaján rajtaütésszerűen kizuhant három becsületes metálpolgár, láthatóan nem szomjasan. Ketten segítettek harmadik, bajbajutott testvérüknek egy vodkás gyomormosásban (ahogy onnan látszott), mondtam is: gyooo. Jó helyre jöttünk. És ekkor még csak 20:30 volt.
A Garabonciás amúgy összességében jó hely.
Tényleg. Korrekt árak, jó közönség, sok ember, nagyon jó fej szervezők. Picike ugyan a színpad és szinte semmi technika nincs rajta, de ha az ember erre készül, bármi megoldható.
Rövid italozást követően megkezdődött egy zenekar koncertje, akiknek ugyan nem jut eszembe a neve, de három gityós volt benne. Mivel Megadeth és Iron Maiden pólóban pompáztak, ezért P.-vel megállpítottuk, hogy valószínűleg játszani fognak Maident és Megadeth-et. Nos, bármily meglepő, ez így is történt.
Mi egy ideig hallgattuk (nem is volt rossz), aztán felköltöztünk az öltözőbe hangolni, meg készülődni. Mivel az előttünk lévő Iron Megadeth egy kicsit tovább csinálta a művészetet mint kellett volna, így mi majd egy órával későőb léptünk színpadra a megbeszéltnél, de no para volt.
És ekkor jött a második kellemes csalódás: nyoma sem volt a Miskolcon és sok más helyen megszokott és sajnos legendás színpad előtti U-nak, az emberek szépen jöttek előre szögelni.
Van Méggel és Talánnal kezdtünk, utána egy kis How Can I Live, majd Éled-Menedék, majd Faith No More-től a Gentle Art. És itt egy kicsit el is szabadult a pokol, mert jelentős bugizás indult be a színpad előtt, pedig nem gondoltuk, hogy ez a dal ennyire be fog jönni 2008-ban Szegeden. Eztán jött még egy kis Elkísér, Minden Hajnal-Körbezárt, de ekkor már sajnos szólt egy szervező fiúnak látszó srác, hogy be köllene fejezni.
Aszonya, elkezdi: már a következőnek kéne színpadon állni, ne tököljünk. Bőőő. Na jó. Utolsó dal: Gangsta's Paradise. Nagy siker, visszataps, de már nem jöhettünk.
Nopersze aztán ki is bújt a szeg a zsákból, mivel a rendezőfiúnak látszó srác az utánunk következő zenekar egyenruhájában jelent meg. Mosmá értettem, miért kellett sietni. :)
De semmi baj van, ittunk még egyet kettőt, belehallgattunk az ő prdukciójukba, kellemes bluesokat játszottak, mindenféle különösebb nélkül. Mulatható muzsika.
De mi inkább már a buszban múlattuk az időt, nekilódultunk haza Miskolcra. Bár azt senki nem gondolta, hogy reggel nyolc lesz, mire haza is érünk.
Mindnensetre minden jól sikerült, köszönjük Szeged, köszönjük Garabonciás, megyünk legközelebb is.
Szevasztok, jee.
Nektek küldenénk ezt a dalt és mindenkinek, aki szereti:
